2008. november 19., szerda

» Említések

Az fontosságnak számít-e, ha az ott nemlét hiányzásként jelentkezik? Hogy másképp alakulna a társasági ebéd. Lehet, hogy csak a ki nem mondott megbeszélnivalóim elhalasztása volt csak hiány, és nem ő maga.

Péntek este pedig megnéztem Turek Radnótiját, hogy jó legyen. Bejáratnál vettem jegyet, majd irány a mosdó, és ott szembe is találkoztam vele. Lett volna jegye, de már későn.
A falon körbe grafikusbarátja illusztrációi voltak, alatta az ihletet adó versekkel. Az előadás stílusa hasonlított a Faludy félére, de az nekem nagyobb kedvencem, érthető elfogult okokból. De jó volt ez is, csak szokni kell. Lehet, hogy a közvetlenebb stílus miatt. J. A., mintha én írtam volnaiaha élmény. F. Gy. vicces inteligens, R. M. meg hazaszerető, és zseniálisan bánik a ritmusokkal, klasszikus formákkal.

Előző hétfőn még volt egy instant mozi is inzertve, Delta címmel. Technikailag profi és látványos volt, ritmusra kicsit lassabb, de tűrhető. Történetben is voltak érdekes drámák, de kevés cselekménnyel. Nézőpartneri találkozásunk tervezett/gondolt cselekményeiből is keveset éltem meg, de ez többnyire így van máskor is.

2008. július 14., hétfő

» Megnyílt, de nem én: 22:47 | iromány | Krisz | 0 komment; Szerencsére ismét elérhető a Digitoll adatbázisa. Közben észrevettem, hogy már majdnem mindent megírtam versbe, a többi csak ismétlés. Sok helyzetről eszembe jut idézet, vagy egy egész vers, ami egy hangulatot tükröz. A legfontosabbak ma is érvényesek. Sajnos.

2008. június 11., szerda

» Én és az irodalom. Meg a még Közeg

És íme, a november 27-i Alexandrás felolvasóest Közegvers része analizálható immár. Gyors voltam.

Azonkívül a fentebb linkelt Gödrös est további részei folyamatosan kerülnek fel, miközben körbedícsérik a fotókat a DunapArton. Hivatalos videós és admin is lettem ott. Egyelőre nem érezni a jelentőségét, talán később. Még nem egy ecsak, hauer vagy közeg érzés.

Az sem elhanyagolható, ami az est után történt. Nevezhető az év eseményének is.

2008. június 7., szombat

» Négy szálon egyszerre: 0:47 | iromány | Krisz | 0 komment; Tegnap megint felveszegettem irodalmat, most csak analóggal. Gödör, három ismerős, plusz néhány nickneves félidegen. A felolvasás még némi gyakorlást igényelt volta, vagy inkább színészt. A női előadó jobb volt egy fokkal. Ő meg a megmondós pátoszlángoszlopot képviselte, némi humorral néhol. Jelen sem voltam, csak fizikailag. Aztán megjelent egy ismerősöm a másik asztalnál, két barátjával, akikkel nem beszéltem, de látásból ismerem őket. Sőt, az egyik volt az a rejtélyes, aki minden egyszercsak koncertes fotóm valamelyikén mindig rajta volt. A műsor végén azért odaköszöntem, ne egyek gomba. A fröccs végét meg kilölyköltem véletlenül, hogy ne kelljen meginni. Éhgyomorra ütött, de nem hatott. Ki is vittem kidobni.
Visszafelé belebotlottam a harmadik szálba, aki rámköszönt. Hogy ne legyen bulvárhír, nem nevezem meg. Gyanús volt, ezért nagy lelki erőfeszítések árán átverekedtem magam magamon, és odamentem kíváncsian. Kiderült, hogy tényleg át kell írni a szappanopera forgatókönyvét, mint ahogy szokták máskor is. Azóta találtam cikket, így ételmezhető is miről van szó. Érdekes, hogy ez is a lassan feldolgozható kategóriába tartozik. Kapcsolat, születés, halál. Vele van, vagy nincs; már ő is van; ő volt, de már nincs. Át kell rendezni a fejben a szociális terepviszonyokat, és minden változás nehézség, mint az indukciós tekercsben.

A negyedik szál is előderengett, a hételei meghiúsult találkozó pótlásának terve. Ebben a hónapban ilyen korszak van, a reményfókusz.

2008. május 6., kedd

» Vágom

21:38 | iromány | Krisz | 0 komment

Dolgozok is néha. A januárban kapott DVDből ezt a klipet sikerült megollózni. A dal emlék, benne volt a Zárórában is. Így klippel együtt viszont már nem jut eszembe a színdarab, mert önmagában is megáll. Vagy leköti a kép a figyelmet. Ma felmerültek újabb tervek a klip szereplőivel.

2008. március 19., szerda

» Stand by: 22:30 | iromány | szociofilométer | Krisz | 0 komment; Bábu vagy. Ott heversz, ahol hagytak. Magadtól csak szobahőmérsékleten létezel, a testmeleget más ölelésével veszed át. Hagyod magad, de sosem kezdeményezel, pedig vágysz rá. Folyamatosan valaki érintésére van szükséget, hogy biztos legyél benne, hogy létezel. Hogy valaki számára létezel. Játékmackóként csak ha épp olyanjuk van, akkor foglalkoznak veled, nem tolakodsz érte, hagyod a helyet a többi mackónak. Létszámnövekvéssel arányosan csökken a fontosságérzet. Ha megkapod, felírod a nagy táblára, hogy kihez lehet legközelebb menni, hátha ad megint.

És a kétirányú forgalommal mi lesz?

2008. január 7., hétfő

» Téli hangulat Show

17:52 | iromány | Krisz | 0 komment

És igen, kedves közönség, elkezdődött az első téli hangulatshow! A versenyzők a rajthoz álltak, kitörőnek nem mondható lelkesedéssel. Aki tovább bírja, az viheti el a fődíjat, a nézők SMS profitjának 0,1 százalékát! Lássuk mi is törnénik.

Az első játékos tévét néz. A műsor unalmas, ezért inkább olvasni kezd.

Hogy nehezítsük a körülményeket, a versenyt vizsgaidőszakra időzítettük.
A második és harmadik játékos ezért sora lemondja találkozóit a barátaival, és egyre merevebben nézi a jegyzeteit.
Nem könnyű a küzdelem, magánéleti válságokat kell elviselni, négyfalas szobanézés figyelhető meg, és egyre sápadtabb arc. Lehet, hogy a gyenge téli napsütés, és annak is a hiánya okozá? Mindent megtuthatnak a reklám után.

/X/ Reklám.

Lehet, hogy a gyenge téli napsütés, és annak is a hiánya okozá? Nem.

Nézzük, mit is írnak naplóikban. Levertek és fáradtak. Az egyik egyedül van. A másik üres. A harmadik, meg akar szűnni. A negydik idegen a világban.
Az alvás jelentését régészeti ásatásokon próbálják felkutatni.
Következő megméretetés a szilveszter. Láthatóan egyre alábbhagy az optimizmus, hárman is otthon egyedül, könyvekkel, vagy családdal töltik. Kétségbeesett üzeneteket próbálnak írni még egyszer utoljára az óévben, hogy azt higgye, mégsem hanyalolja annyira a barátait. Lám, valaki semmiféle üdvözletet és jókívánságot sem küldött. Rosszul ál a szénája, bár nem sok pontja van a többieknek sem.

Valami történik! Lássuk! A kettes letörölte a naplóját, minden előzménnyel együtt! Hát ez nem semmi, az első kieső játékosunk. Búcsúlevelében a láthatatlanságot kívánta, és a Himalájába költözött. Már az SMS-ek sem hozhatják őt vissza, de azért küldjenek nyugodtan!

Hármas számú játékosunk legoglalja magát pótcselekvő munkával és haszontalan nézelődéssel. Népszerűége tekintetében kedvezőtlen hozzáállás.
Jaj ne! A második is törölte magát! Hihetetlen! Belőle is hiányzik valami, vagy valaki, vagy valahány! Sajnos tőle is búcsúzúnk.

Már csak ketten vannak versenyben, ezért holnam exluzív keretek között ajándékozunk nekik egy-egy zsilettpengét, és meglátjuk mit kezdenek.

Addigis nézzenek szponzorált rövidfilmeket, várom önöket a folytatásban!

2008. január 1., kedd

» már megint film

20:47 | iromány | Krisz | 0 komment

Elkészült a nyáron felvett Yashica uMathic típusú rugómotoros 8mm-es kamerával felvett családi film, amit akár el sem küldök a Filmmúzeumnak. Születésnap, majd egy medencés rokonlátogatás látható, egyszerű home események. A hang egy mp3 felvevővel készült, a szinkronbahozás nehezebb feladat volt, néhol sikerült is. A mozgás néhol túl gyors lett, és a hosszú záridő elmosódásáról sem tudtam, ez az első felvételem ezzel a kamerával. Káros mellékhatás is volt, amikor a pokróc alatt filmet cseréltem, meg is látszik a képen, hogy mi a szösz.

Küldöm mindenkinek aki szereti.

Ha már mutogatok, ez meg itt egy 2004-ben felvett paintbalos reklámfilmem.

2007. október 1., hétfő

» Loonyfilm

22:45 | iromány | Krisz | 0 komment

Új! Meglelent! Nem jelent meg! De azért új! Saját filmem! Olcsón!

1997-ben került a kezembe először kamera kölcsönbe. A család elbújt, csak egy-két órás forgatásnak nem, vagy igen nevehető bohóckodás maradt meg. A Loonyfilm 2001-ben alakult egy osztálytársam segítségével, akivel három éve nem beszéltem, és pár napja emlegettem is itt. Nem is filmezős típus. Akkor kitaláltunk egy hosszabb scifi sztorit, ami nincs befejezve, rám vár, de jó az alap. Aztán csináltam mindenfélét, dokumentum, család. 2000-ben megvettük a Hi8-at, majd 2002-ben Digital8 korszakba léptem. Ekkor jött a koncertfelvételek, DVD készítés. Ez év elején még analógra segítettem egy vizsgafilmet (A lift) és összevágtam. 2004-5-ben már effekteztem is, vdeoklipel és több kameraállással kevertem koncerteket (valójában ez 2 db) Aztán Halivud és Lopott halál szerep, majd 2006 tavaszán a Kihalni esélyes reklámfilm, amit nem én írtam, és fél lábbal a Közegbe léptem. Még egy kis dkumentumozgatás következett, egy koreográfia többkamerás hatásúvá tétele. Tavaly augusztus kis töréspont volt, nem csak az én, hanem a kamerám életében is. Valójában az ő élete végén. 2006 még arról is híres volt, hogy barátkoztam a keskenyfilmmel, és Zolival a filmestárssal, aki most már árkon bokron velem forgat. Inkáb fordítva volt, a zebegényi erdei patakban.

Most, ahogy egy hirtelen ötlettől, ami már régebben megvolt, hasznosítottam egy felvételem. A másik ötlet, hogy mivel önálló produkció, felteszem rá a Loonyfilm cimkét, ami így az első valódi eredmény ezen a néven. Hogy is van ez? Filmes vagy? És hány filmed van eddig? Hát ő, megszámolom..., kettő, meg még sok kis izé.

Most itt rögtön publikálnám is, csak egyetlen dilemmája van ennek. Történt pedig vala, hogy mikoron barátosném ígérte vala eljövendését az nagy Halivud napra, megbicsaklá naptárán az pislákoló szeme, hiszen oskolándani kötelezték következő hételeig. Ímígyen szólott ekkor: - Szánom időm, cserébe ha eljön az újhold, együtt nézzük meg mozgó találmányod hajlékomban. Így hát ha közhírré tétetném, nem volna bizonyosság afelől, hogy kegye kíváncsisága furdalása át nem hajlana kattintásba. Így majdan az újdonság erejével ötés nem volna biztosítva.

A filmet saját alkottamak tekintem, feltevéséről később intézkedek.

2007. szeptember 11., kedd

» Új flm

23:33 | iromány | Krisz | 0 komment

Hirtelen ötlettől vezérelve (ami már pár hónapja eszembe jutott) hasznosítottam a tavalyi állatkertes filmem, írtam hozzá szöveget, és gyors segítséggel leforgattam szombaton a hiányzó részeket. Dr. Hazelstein, természettúdós főszereplésével kalauzolom a nézőket az állatok világában. A gond az, hogy szept 15-e a leadási határidő, hogy a 29-i Halivud napon (jönni ám!) vetítve légyen. Így most vágok ezrével szabadidőmben. Illetve-nék, ha nem kéne kilencig dolgozni. Utána meg már fáradt vagyok, és csak idióta hangokat hallatnék a mikrofonba, ami nem hagyná a szomszéd alvóit azt tenni, amiről most elneveztem őket. Amúgy elég vicces lesz, remélem másoknak is.

2007. augusztus 26., vasárnap

» Ragbaszakadtan: 21:46 | iromány | Krisz | 0 komment; Én

Magamnak létezek.

A központtól minden egyenlő távolra esik,

mégis önmagamtól vagyok a legmesszebb.

Te

Szeretnél te is a jólét karjaiban

érezni engem vagy mást.

A találkozás végtelenül párhuzamos.

Egy lépéssel előttem jársz,

de a Föld gömb alakú,

így én is mindig előtted vagyok.

Ő

Megold minden problémát.

Elégedett és boldog, mert nem mi vagyunk.

Ő mindig ügyesebb nálunk,

szervez magának helyes boldogulásokat.

Átlagos házban él átlagos szokásokkal.

Ő olyan, mint a többiek.

Mi

Sosem fogunk beolvadást színlelni,

Zsigeri sorsunk másfelé kényszerít.

Saját világunk álmodjuk valósággá,

hogy majd ők építkezzenek belőlünk.

Vagy elfelejtenek.

2007. június 11., hétfő

» Impulzusok

22:59 | iromány | Krisz | 0 komment

Naponta várok valakire,
már kitettem az ajtót a ház elé
hogy kopoghasson rajta.
Listát vezetek ki lát épp meg,
onlájn betűhalmazok vagyunk,
csak hűtömágnesen felejtett fejléc
cetliket hagyunk egymásnak.
Szembe nézni ma már alig szokás.

Felugró ablakként létezel.
Két dimenzióvá bilincselten
monitort ölelni hiábavaló,
mert valóságra kárhoztatva,
analóg atomok csoportjai vagyunk,
a pót nem cselekszik helyettünk.

Szmájlik helyett
inkáb mosolyognék,
letölthetö dallamok nélkül
énekelnék neked.

A gondolat már megvan,
egyetlen gombnyomás hiányzik,
mely elküldi az üzenetem.
Csak a szeretetet leplező
hiteles Ürügyből van kevés,
hogy ezt miért is tegyem.

2007.06.05-10.

2007. március 10., szombat

» Közel fáj

0:20 | iromány | Krisz | 0 komment

Maradj ott! Ott jó.
Nem fáj, nem ér el,
nem érint keményen.

Ha közelebb jössz,
még fellökhetsz,
átérezném felőled
rezzenő arcod,
ahogy mással kacérkodik.

Lámpa sem kell,
minek látnom hogy
boldog vagy?
Tisztes távolból
épp jó minden.
Így képzelhetek
rólad szépet,
nem félek, hogy
a valóság megéget.

Csak elkopok
az árral szemben,
a parttól messze
száraz ruhában várok.
Te csak fürödj nyugodtan,
nem nézek oda.

Ha mégis kijössz
csalódottan valamikor,
várok rád.
Ha még itt leszek.
De ha másik partra lépsz,
hogy jutok át oda?

2007.01.05-3.09.

2007. február 27., kedd

» Döbbenésnapomra

21:05 | iromány | Krisz | 0 komment

Adminisztrátor lettem én,
verejték e költemény,
csicska
fricska

Nem vagyok kölő,
csak tintapatron töltő
szegény
legény

Nem nevettek régen sem
előadva vicceimen,
közhely
röhely

Amit írok, alig bírok
fogalmazni, egyedietlen
alom
halom

A honlapot kivont
zárójelekkel
óvta versem elen,
hajtogatva
aggály
papagáj

Nem lettem fent,
mert eltanácsolt az egyletem
fura
ura

Nem baj,
hepaj
van azért,
Van még a Közértben
érték
mérték

S ha örül T. Antal úr
hogy a honlapon
vers nem virul,
leszé-
dem én

200.02.2.27.

2007. január 21., vasárnap

» Mástól idéZve

0:37 | iromány | Krisz | 0 komment

Z. nehezményezte, hogy nem idézek tőle. Mástól sem nagyon, mint ahogy fotókat is csak magammal kapcsolatban teszek ki, mert úgy biztos nem sérti a világbékét.

De most olyat olvastam, hogy csak manna! Akár én is írhattam volna, annyira egyezik az érzelmi mondanivaló, leszámítva a szürreális megfogalmazásokat, amitől egyedien zzzizeg a vers.

A voyeur

- álmatlanságból ébredni fel

most búra alá hasal a fény,
sötétbe múlnak körülötted a tárgyak,
s a feketére vetkőzött, üres szobában
kitárod utcára néző önmagadat.

mikor a szemközti házban felkiált egy villany,
mint szádban a nyál
fut össze benned a vér,
hogy a testbe harapj-

de kezedben csak te vagy…

pedig titkod a vágy:
az álmatlanságból ébredni fel-

de nem hallja meg senki azt,
aki csak vakon mer a más szemébe nézni,

és kiáltása fogcsikorgatás.

I.Z. 07.01.20.

Itt egy példa, hogy nem halt meg a magyar irodalom. Ezt komolyan be lehetne tenni egy tankönyvbe. Jól elemezhető, csak nem tettem meg. Hirtelen szinesztéziát, megszemélyesítést is látok benne. Van egy nagyon jó utalás is benne, leíratlanul, de egyértelműen: "hogy a testbe harapj-/de kezedben csak te vagy…" nekem legalábbis a saját kezembe harapás jut eszembe, ami nem túl egészséges. Másik maradandó a Mégse és a Sorsok.
Egyet viszont nem értek, ami az előző néhány versénél is előjött. Én, aki vagyok, értelemszerűen jönnek elő ilyen szomorványok. De ő ketten van, ami pont a hiány megszűnése kellene hogy legyen, aztán mégis lyen sötét dolgok keletkeznek. Persze lehet leeresztőszelep is, mint amiket itt írok, átruházom a lelkiszemetet az internetnek. Így kevesebb marad nálam.

Nyúlzug